Ezen a csodaszép rokkán, aki Németországból érkezett hozzám.
Harmatcseppek Zsu sokmindenben segített nekem. Először is fotó alapján azt mondta ez a rokka bizony nagyon jó, csapjak le rá. Hát lecsaptam. :) Aztán segített abban is, hogy ékszíjat hogyan tegyünk rá, mit kell vele tennem, hogy a kezem alá simuljon.
Az ékszíjgondot Apa oldotta meg. Amíg én próbálkoztam, nem akart sikerülni. Vagy ledobta az ékszíjat, vagy nem húzta be az orsó a fonalat. Aztán ma délelőtt, mire Csabikával hazaértünk a bevásárlásból, egy tökéletes rokka várt itthon. Eléültem, de elszakadt a fonal, nem akart a pedál engedelmeskedni. Aztán Apa figyelte mit csinálok, és mondta, hogy ne nyomjam már a lábam felfele is a pedálon, engedjem hadd forduljon át a kerék.
Utána ment a fonás, mint a karikacsapás, ez lett belőle:
Természetesen még nagyon sokat kell finomítani a mozdulataimon, de féltem, hogy sokáig az "állandóan elszakad a gyapjú" kategóriában maradok.
Ahogy Bösztörpusztán ittam magamba Zsu mozdulatait, tudtam, hogy ez nekem menni fog, hiszen annyira akartam, akarom. :)
Köszönök Zsu minden segítséget!