Végre mutogatok

Először is, végre elkészült Csabika natúr színű kardigánja. Az én nagy örömömre, drága kicsi fiam viszont hallani sem akar róla, hogy felvegye. Nem tudom miért, talán majd megbarátkozik vele. Mindenesetre most rettentően csalódott vagyok, azt hittem örülni fog neki. Éppen ezért nem is tudtam róla fotót készíteni, csak a kanapén kiterítve. Még szerencse, hogy jó lett a mérete, mert csak úgy találomra, és másik kardigánhoz próbálgatva készült. Felpróbálni is csak nagy ordítás közepette sikerült. :(

A másik: ismét pakkot kaptam, Rikkeréktől. És ismét csodaszép fonalak lapultak a dobozban.

 

Végülis új szín csak a kék színátmenetes, mert a zöld élőben más, mint a fotón, és valahogy Csabikán nem tudom ezt a színt elképzelni. A kék viszont gyönyörű. A lilából kértem még 30 dkg-t, mert mégsem kendőt kötök belőle magamnak, hanem egy kis kardigánszerű valamit.

A fehér az pihe-puha előfonal, amiből kicsi Edinánknak (szomszéd kislány) készül kardigán a keresztelőjére. Viszont ezzel jól megszívtam, mert annyira, de annyira kényes, óvatosabban kell vele bánni, mint a hímes tojással. Már a gombolyítás során sikerült kétszer elszakítanom. Viszont a belőle készült holmi mindenért kárpótol. Készítettem egy kis kötésmintát és valami hihetetlen puha, gyönyörű. Alig várom, hogy nekikezdjek.

Várok még egy csomagot, amiben 50 dkg  87% gyapjú, 13% polyamid rózsaszín gyönyörűség lapul majd, abból pedig a kislányoknak készül majd pulóver. Szóval el vagyok látva rendesen kötnivalókkal, és le is kell állnom a fonalvásárlással, mert tényleg a nyakamon maradnak, nem tudom elkötni.

De egy valami még rettentően csiklandozza a fantáziámat: fonalat szeretnék festeni. De az még egy kicsit odébb van.