Tőlem NekeM! :)

Készítettem Magamnak egy kötőtű tartót. Már régen szerettem volna egy ilyet, de mindig csak halogattam. Aztán egyik nap kézbe vettem a gyönyörű rózsafa kötőtűmet, és majdnem elájultam! Eltörött! Vagy Csabika, vagy én, vagy valaki rálépett itt a fotel mellett. Nem akarom a fiamra kenni, de ő szokott itt ácsorogni mellettem, én nem lépkedek be ide a fotel mellé. Aztán ki tudja. A lényeg, hogy most használhatatlan, de asztalos bátyámmal majd megreparáltatom, hátha sikerül neki. Valami jó erős faragasztóval csak meg tudja ragasztani, aztán egy finom csiszolópapírral megcsiszolni, hogy ne akadjon a fonalba. Irgum-burgum, én vagyok a felelőtlen, miért a földre tettem, jobban is vigyázhattam volna rá!!! Ez vagyok én. :(

 Na de már kész van ez a gyönyörűség, minden kötőtűmnek akad benne hely, és annyira tetszik! Kedvenc csipkebogyós anyagom a külseje. Másra nem nagyon alkalmas, mert vékony pamut-poliészter, de erre kitűnő. Vatelinnel van bélelve.

Kukacoltam is. Életemben először. Az egyik rugós tűmet sikerült eltörnöm, mire rájöttem, hogy egyáltalán hogy kell. NAGYON-NAGYON hagy még kívánni valót maga után a "mű", na de mégis csak ez az első, és én annyira boldog vagyok! Most már én is tudok díszíteni. Hamarosan  neki is látok egy szép kis táskának. Egyébként én nem tudtam úgy kukacolni, hogy a sima lapot feltettem az anyagtovábbító fölé, (az anyagtovábbítót nem lehet süllyeszteni) hanem ugyanúgy mocorgott ott nekem, de csak így tudtam. Ha nem engedtem le a talpat (ilyenkor nincs rajta talp, csak a rugós tű), akkor összegyűrte alul a cérnát. Szóval elvileg nem így kéne, de így sikerült. Ez a lényeg. Majd még szorgalmasan gyakorlok!